2012 dec. 12

Diótörő

--lázban ég a családunk női szakasza. Az egyik leghangulatosabb (remélhetőleg) adventi programra sikerült ugyanis jegyet szereznünk. Anya-lánya estet tervezünk Sárával:  a Diótörő balettre fogunk elmenni- de nem akármelyikre: erre.


  Persze, a klasszikus balett nem annyira könnyű műfaj, ezért nagyon igyekszünk rákészülni, mesekönyv megrendelve (mikor jön már? Mikulásra szántuk volna.. :S), a balett cselekménye letöltve, kinyomtatva, ismertetve. Így aztán magától értetődően jött, hogy a dekorációnak is része lesz egy diótörő figura. Úgyis évek óta szerettem volna egy ilyet..


A milton kapcsok újra szerephez jutottak.
Inspirációt ebből  a szépséges papírszínházból merítettem, s (stílusosan a balettozó lányaimra várva) gyorsan felskicceltem a figurát egy papírlapra. Pauszra külön-külön  átmásoltam a részeket, ezekből sablont készítettem, majd színes kartonra másoltam a darabokat. Sára vágta, Kata velem ragasztotta, a fűzésnél már elfáradtak, de táncoltatni már lelkesen táncoltatták a figurát- Azóta is, nincs nap, hogy meg ne állnának mindhárman egy picit a Diótörő előtt, s ne játszanának vele.  Nem terveztem több darabot, de most erős csábítást érzek  Marika vagy az Egérkirály elkészítésére is.


A történethez kapcsolódó gyerekszáj:
Mikor hallottuk erről a programlehetőségről, rögtön osztott-szorzott a családi kupaktanács, belefér-e az ünnepi költségvetésbe a színházjegy is, végül a kincstárnoktól engedélyt kaptunk három jegy megvásárlására. A lányok persze lelkesen jelentkeztek, mikor kérdeztem, akarnak-e jönni. Én azonban kicsit elbizonytalanodtam, vajon ki fogják-e bírni a 3 felvonásos darabot, értik-értékelik-e majd.. Tesztnek vetettem alá őket:  felvételről elindítottam a Hattyúk tavát.
Első reakciók: szájtátás, húúúúú..
Második: össznépi tánclejtés, piruettek.
Harmadik: Most micsinál a bácsi? Miért mérges a másik bácsi? Miért mennek el?
Negyedik:  Kata megszólal "- Anya, azt hiszem, ez inkább felnőtt gyerekeknek való, szerintem mégse megyek." :))




Nagyon megdicsértem a belátásáért, azt hiszem, jól látja a helyzetet, bár kicsit furdalt a lelkiismeret, hogy egy ilyen élményből kihagyom.  A sors azonban szerencsésen megoldotta a dilemmámat: két nappal az előadás előtt az oviban pont a Diótörőt adják elő a babszínházasok, így Kata jól informáltként tud majd minket bevezetni a történet részleteibe. :D

2012 dec. 1

S.O.S. adventi naptár

Már hetek óta az összes női online magazin, kreablog és gyerekes honlap azzal van tele, miből hogy és hogyan tudunk összeállítani ( vagy épp venni) egy adventi naptárat. A lehetőségek tárháza hihetetlen bőséges. Ennek ellenére biztos vagyok benne, hogy akad még olyan, aki ma délután (minden beszerző körről holtfáradtan hazaesve) jutott el addig a felismerésig, hogy "Hűű, ma kellene kezdeni az adventi naptárat!" Mert minden évben megfogadja, hogy majd jövőre, aztán mindig lecsúszik a kezdésről.  :)

Miután én is ilyen, utolsó pillanatig halogatós és könnyen lecsúszós vagyok, évek óta reklámozom hasonszőrű társaimnak a mi adventi naptárunkat, ami Kicsoda ötletéből lett átszerkesztve a mi igényeinkre . Számos előnye van:
-nem kell már novemberben előre gondolkodni, hogy MAJD dec. 23-án mi is legyen a  motyóban
- nem kell megküzdened a gyerekkel, hogy csak az aznapi meglepit bontogassa
- kerülhet a dobozkába romlandó finomság is
- nem kell  3x5 cm-nyi ajándékokra korlátozódni
- minden évben felújítható az alap.
- az ünnep közeledtét nem kiürülő csomagolás (ergo halmozódó szemét), hanem teljesedő dekoráció jelzi.

Szóval, ha valaki úgy érzi, megint lecsúszott, még nincs késő: az esti fürdetés vagy mese alatt még oda lehet lopni egy akármilyen kis dobozkát az ablakba... Az első évünkben nekem csak egy karácsonyi textillel bevont zsebkendős dobozra futott. Az első napi ajándékot is lehet rögtönözni gyorsan:  egy pici cukorka, egy gyorsan kinyomtatott karácsonyi színező és egy aprócska dísz, amit fel lehet akasztani- az ablakba, egy fenyőágra (vagy mondjuk egy hamarjában fa formájúra cikkcakkozott fenyőgirlandra.)... a lényeg, hogy a kis megajándékozott érezze: a VÁRAKOZÁS ÉS A CSODA MEGKEZDŐDÖTT.. :D


U.i.: Aki mindenféle alapanyag híján végképp reménytelennek érzi a helyzetet, annak egy utolsó tipp: a Mikulás is hozhatja az adventi naptárat- a télapó napi kisebb dőzsölésbe belefér az egyszerre 3-4-5 cukorka behabzsolása ill kis ajándék bezsebelése is.

Közös ténykedésünk az első napra:
 Lassan az is hagyománnyá válik, hogy első nap írjuk meg a levelet az angyalnak. Eddig csak sima papírt használtunk, most elhatároztam, hogy ennek is megadjuk a módját. Gyorsan szerkesztettem egy egyszerű és nem túl domináns keretet- nyomtatás után pedig a hópihéket irizáló világoskék glitter glue-val megpettyeztem. Pont annyira lett télies és angyalos, amennyire kell. S ma reggel csodálkozva vettük észre, hogy a (tegnap megmosott és díszített) ablakban három levélpapír került... (hú, hogyan..?  :D )

Idén még sima lap jár, mert a kívánságokat rajzolják még, s én írom a  magyarázó szöveget az angyalnak, de jövőre már Sárának csíkozottat kell nyomtatnom, hisz rohamtempóban tanulják a betűket. :D

Aki hagyományosabb, karácsonyibb levélpapírt keres, ajánlom, hogy nézzen szét itt.

Az első mesénk ez lesz. (A kék kisgyerek levelet ír az angyalnak, s  a levél reggelre eltűnik... valamint felsorolja az adventi készülődés számos mozzanatát.) 

2012 nov. 30

Vörösbegy a fenyőfán

Jó régen nem jártam már erre... Meglepve tapasztaltam viszont, hogy zéró aktivitásom ellenére mások meg igen. :) Az elmúlt napokban többen  (számomra elképesztően sokan) keresték fel a régi karácsonyi postjaimat, s mivel megint (eeegen, mint mindig - az a fránya ígérgetés!!) el vagyok maradva az ígéreteimmel, s többen is kérték, megmutatom, miben mesterkedem idén.


Már tavaly szerettem volna erdei karácsonyt, de akkor csak két pirinkó vörösbegyre futotta.  Ebben az évben talán több is összejön belőle. S ha nem, az sem baj... a hagyományos díszek közt megbújva is édesek ezek a kis madárkák.... A hús-vér eredetieket ugye, ti is etetitek már? :D

Szükséges hozzávalók:
világos szürkésbarna, terrkotta/vöröses/narancsos és fehér/natúr  meg nagyon kevés fekete gyapjúfilc,
fekete kásagyöngy,
barna és piros cérna,
tömőanyag.


A szabásminta: 

A kiszabott részeket a következő sorrendben varrom össze:

1. - először a piros begyét varrom a fehér oldalához.

2.- a két  oldalsó részt összevarrom (a begyét piros cérnával, minden más varrást a barnával)

3.- a hátat félbehajtva megkeresem az eleje közepét és innen kétoldalt haladva a farkáig összevarrom a hátat az oldalakkal. Hátul a töméshez elegendő nyílást hagyok.



4. - a kitömést követően a farokrész alá varrom az oldalak hátsó csücskét (a kép talán beszédesebb)



5.- végül felvarrom a két szárnyat és a pici csőrt. A szemeket a fotó szerint rögzítjük, tetszés szerint akasztót varrunk hozzá. (Senki se kérjen tőlem piros-fehér madzag lelőhelyet, mert ezt pamutfonalból magam sodortam. Viszont ha itthon tud valaki forrást, ide vele! (lécci!) :)

6.- ha minden kész jól meg lehet még gyömöszkölni, hogy igazi kis gombóc formája legyen.

Gondolom, többféleképpen össze lehet varrni - én a filclapok élét egymás mellé fektetve simán tovafutó öltésekkel varrtam végig a részeket. Így természetesen látszanak az öltések, de szerintem ez illik egy borzas kismadárhoz. Az első madárkámnál a szárnyakra és a farokra "rovátkákat" hímeztem, a többinél ez elmaradt. Opcionális. :D

Ne csak boltban vásárolható filcben gondolkodjatok, a halszálkás begyű madárkám pl. egy régi, nemezelt sálból készült (Zelnice talán ráismer.. :D), és nagyon örültem volna, ha akad itthon afféle csavartmintás, vékony pulcsi, amit nemezelni lehet, szerintem az is nagyon jól mutatna..  

Ha valaki nem fadíszt tervezne belőle, facsipeszre is rögzíthető, vagy drótból vékony lábacskákat lehet hajlítani neki. A neten ehhez sok ötletet találni, ha a gugliba beírjátok, hogy "fabric or felt bird DIY".

Ennek a dísznek az előnye, hogy a kiszabás után kényelmesen fotelban ücsörögve elkészíthető belőle egy egész seregnyi. (Egy madárkát kb. fél óra alatt lehet készre varrni. ) Abszolút törésbiztos, gyerekbarát, az enyémek tavaly hangosan sikkantgattak, mikor meglátták őket a fán.. És ha történetesen nem szupertitkos projektként fut, a (még pár napig fent lévő) őszi dekorációnak is remek kiegészítője lehet. :D




2012 ápr. 22

Szülőszékről még egyszer...

Technikai szünet. Sajna, háromból két kislurkó kidőlt, 39,5 fokos lázakkal, lázálmokkal, rusnya köhögéssel küszködünk, így most blogolni nem igazán futja az időből. Ennek ellenére most mégis megírok egy postot- mert ez halaszthatatlan ügy. :D  

Nagy örömömre szolgál, hogy időről időre felkeresnek e-mailben leendő anyukák azzal a kérdéssel, hogy a blogomban olvastak a szülőszékes szülésemről ill. arról, hogy mi készíttettünk a széket a kórházba, ahol korábban nem volt. Hirtelenjében öt székről ill. városról tudok, ahol így lett szülőszék. (Bár arról nem mindig kaptam visszajelzést, hogy az anyukák bent is hagyták-e a széket aztán a kórházban..)

A címszó kereső statisztikámban is előkelő helyezést foglal el a "szülőszék" kifejezés, ezért arra gondoltam, talán érdemes lenne leírni itt is a legfontosabb tudnivalókat, paramétereket. Természetesen, ezután is nagyon szívesen válaszolok mélben is a megkeresésekre, további kérdésekre, de talán így azok is kapnak választ, akik személyesen már nem kerestek volna meg... :) Egy fecske ugyan nem csinál nyarat.. de esetleg toborozhat még pár fecskét.. :D




Mi annak idején, mikor eldőlt, hogy készíttettni fogjuk a széket, kiindulásként a korábbi, már kipróbált szülőszék típust vettük alapul: ez a szék holland gyártmány vagy fejlesztés, a neve Birth-Mate, de csak amerikai ill. ausztrál honlapokon találtam megrendelhetőséget, kb. 150e ft körüli áron. :(
Egy link: http://www.birthwithlove.com/categories/itempage.asp?prodid=BIRTH-MATE+STOOL++

Ezen kívül sok helyen írták, hogy pl. Békéscsabán, Gyulán, Bp-en a Szt Imrében és a Szt Istvánban fa szülőszékek vannak, az utóbbi kettőben Maia vagy Maya nevű svájci termék, erről nem találtam képet. Az első kettőben pedig amerikai szabvány szerint egy asztalos készítette, három éve kb. 10e ft-ért: http://babafalva.hu/bekescsaban-es-gyulan-is-lehetne-mar-ulve-szulni/. (A hangsúly a feltételes módon, sajnos! )

Végül a Birth Mate honlapon megadott paramétereit (41.5 x 36 x 31.5 cm, az utolsó a magasság!) vettük figyelembe, és ehhez a formához hasonlót igyekeztünk kialakítani. Egy kényelmes vécé méreteit lemérve lehet esetleg igény szerint módosítani a méretet.


Ezt a műszaki rajzot küldte nekem az asztalosunk, hogy küldjem  nyugodtan tovább az érdeklődőknek. A fő számadatok nem mérvadóak, mert sajnos, mi rosszul értelmeztük a paramétereket, ezért a mi székünk túl magas lett és kissé keskeny ( a 41 cm-t vettük magasságnak), ennek ellenére a funkcióját teljes egészében betöltötte. :) Gondolom, senkinek sem mellékes, a szék készíttetése 2010 decemberében 15 e forintba került. Azóta az asztalosaink már rutinosak a témában, más is rendelt már tőlük széket, ami már a jó méretek szerint készült és állítólag szintén jól vizsgázott. (E-mailben szívesen megadom az elérhetőségüket.)

Amire figyelmet kell még fordítani, az a felületkezelés, olyan lakkal kell kezeltetni a széket, ami bírja a vizet és a fertőtlenítést. 

 Természetesen, a választott orvossal (és szülésznővel) jó előre érdemes egyeztetni a szülőszékes szülési tervről, nehogy bármelyik felet meglepetés érje. Ilyenkor célszerű tisztázni még egy dolgot: a fehérvári szülészeten egy külön dobogó készült a szülőszékhez, ami kb. 10-12 cm magas lehetett- erre elfért maga a szék és mögé egy műanyag karosszék az apának/segítőnek, ill. előtte még volt elég hely, hogy a baba érkezésére be tudjanak készülni. Amint majd az alább linkelt videón is látszik, ez nem feltétlenül létszükséglet, de nagyban megkönnyíti az orvos munkáját- ennyivel kevesebbet kell hajolnia. Siófokon- miután a széket mi vittük, a kórház készíttette el a saját asztalosműhelyükben a dobogót- ezt nagyon kedves gesztusnak éreztem. Ott a bordás fal és sarokkád mellé helyezték el, egész jó kis alternatív vajúdó sarkot alakítva ki ezzel. :) 

Két linket szeretnék még ajánlani, az elsőn a különféle szülési pozíciók előnyeit-hátrányait tárgyalja a cikk, mindegyikhez külön videót is mellékel. A második pedig maga az egyik ilyen videó, ami egy otthoni széken szülést mutat be. Jellemző - és kicsit vicces-,  hogy amikor ezt a videót más (esetleg hasonlóan, alternatív technikákkal szült)  anyáknak mutatom be, akkor mindketten könnyekig elérzékenyülünk. Ha érdeklődő gyerekteleneknek, többnyire riadt döbbenet ül ki az arcukon. :D

A széktől sokan az utolsó pillanatban riadnak vissza, esetleg egy hosszabb vajúdás után kimerültnek érzik magukat ahhoz, hogy a kitolási szakaszban üljenek, és inkább feküdnének. A széken is lehet pihenni, pláne, ha az apa támaszként szolgál, szinte az ő óvó karjaiban szüli meg az anya a kisbabát. És ami a legfontosabb: segít a gravitáció, nem gátol! Ennek ellenére nem szentírás, hogy ez a módszer a "tuti", üdvözítő. Nekem azonban, úgy érzem, sokat segített -  nehezen tudtam volna másként (pláne fekve!) elképzelni (megvalósítani) a gyerkemeim világra hozatalát.

Minden drága kismamát bátorítani szeretnék, ne féljenek a szüléstől, mert bár nem könnyű és nem is fájdalommentes, de a világ egyik leggyönyörűbb eseménye. Azt tanácsolom, hogy próbálják meg ezt a "feladatot" nem fejből megoldani, hanem ez egyszer a testükre, ösztöneikre hallgatni, és a lehető legjobban átadni magukat az érzéseknek-élményeknek- történéseknek. 

Remélem, tudtam, tudok segíteni azoknak, akik emiatt keresték fel a blogomat. És ahogy fentebb is írtam,  továbbra is szívesen válaszolok (igyekszem) emailben vagy akár itt, kommentben is, bármilyen felmerülő kérdéssel kapcsolatban.

2012 márc. 29

Tavasztündér invázió 1.

Nem is tudom, hogy szedjem össze egy frappáns, tömör postban Sára hatodik szülinapját. Valószínű, nem fog sikerülni. Bocsi. Azért ketté veszem inkább, hogy ne rettenjen el senki. :)
Szóval, szülinap: a koncepció ismert: tavasztündér partit szeretett volna a lányom.


Igazán szép és kerek rendezvény lett volna, ha az összes partikelléket felvonultatjuk, pláne beillene a blog profiljába, ha mindezt sk. vittem volna véghez, de megnyugtatok mindenkit: nem tettem. Sőt, tovább megyek: szerintem csak elvetemült sztájlisztok és kreaoldal szerkesztők merik az állítani, hogy mindez lehetséges. Mert persze; meg tudtam volna csinálni mindent, mert tudok tortát is sütni, lakást is dekorálni, koszorút is kötni, meg jelmezeket varrni stb... tehát a készségeim megvannak hozzá és ez nem szerénytelenség, csak így van. (Oké, semmi csúcsteljesítmény, de minden a még egész jó kategória.) Viszont van  két korlát: az IDŐ és a PÉNZ. Nagggyon  nem mellékes tényezők. És persze, érdemes racionalizálni, hogy mi az a csillogás és varázs, ami a pici lányoknak örömet okoz és elvarázsolja őket s mi az , ami már csak nekünk, felnőttszemmel számít fontosnak, esetleg egy rendezvényszervező iroda referenciájában (vagy egy ehhez hasonló blogban) fényképként jól mutat. És szintén agyament dolog vagyonokat áldozni egy kisgyerek (vagy felnőtt) megünneplésére, mert valójában nem ettől lesz emlékezetes az esemény.

Azért itt megpróbálom bemutatni, milyen ötleteket valósítottunk mi meg, s mi az, ami nálunk kimaradt, de esetleg más bevetheti, ha a kislányának tematikus tündérbulit szeretne rendezni.


A zsúron nyolc kislány vett részt, az előkészületeket már régóta Martha Stewart tanácsai alapján teszem meg. Ő azt ajánlja, hogy 2-3 gyerekenként feltétlen számoljunk egy felnőtt segítővel. (És hogy a vendégek száma ne legyen több a szülinapos éveinek számánál) Tökéletesen igaza van! A nyolc (kettő nem vendég, saját) gyerekre a párommal ketten és az egyik kislány két szülője úgy volt elég, hogy a buli végére úgy éreztük magunkat mind a négyen, mintha a félmaratont futottuk volna le. Pedig csak kislányokat kellett kordában tartanunk.. :D

Igyekszem sorba venni, mitől is lett tündérparty a zsúrunk:

Először is, természetesen, a meghívó is erre szólt: bimbóbontogató kis tündéreket invitáltunk a tavasz megünneplésére.

Azt terveztük Sárával, hogy  ő már teljes harci felszerelésben várja a vendégeit a bejáratnál, s ott varázsoljuk őket is tündérré. De mivel mindig kerül porszem a gépezetbe, az improvizáció ilyenkor is nagyon fontos: én még fésűvel és harisnyával kergettem a félpucér lányiamat a szobájukban, mikor már - kissé khm.. korábban a vártnál- betoppantak az első vendégek. Így aztán a frontot széles vállal kezdetektől tartó férjem invitálta be őket, s a kislányokat rögtön leültette a Tündérműhelybe (ebédlőasztal köré), ahol mindenki elkészíthette a  tavaszi tündérkoszorúját és a varázspálcát.


A koszorú a tavalyi indián fejdísz sémájára készült: egy üdezöld kartoncsík két végébe fűztem pamutmadzagot, így nem volt gond a bőség állításával. Az előre kivágott, különböző színű virágokból és levelekből mindenki tetszése szerint válogathatott és ragaszthatott a koszorújára.


A varázspálca ötletét aznap reggel találtam a neten, mikor épp csillag alakú sablont kerestem a korábban fejben megformált pálca kivitelezéséhez. Rögtön váltottam, s hogy mekkora sikere volt- másnap reggelre közel ötvenen repinnelték a Pinteresten. A kislányoknak is nagyon tetszett: a famentes rajzlapra nyomtatott pillangót kiszínezték (sok-sok csillogó filccel természetesen), majd körbevágták.

 
 Ezután a pillangó testén két apró metszést ejtettem az ollóval és ide fűztem be a majálisokon osztogatott pálcás lufik félbevágott pálcáját. A pálca végén lévő lyukba szúrtuk be a zseníliadrótból készült csápokat, s végül következett a legizgalmasabb dolog: mindenki maga választhatta ki a szalagos dobozomból, hogy milyen szalagokat kössünk a pálcájára. :)


Aki elkészült, arra feladtuk a koszorút és a tündérszárnyakat. (Ezek részben saját készletből származtak, részben a vendégek hozták magukkal.) A kistündér egyet pördült, egyet körözött a pálcájával, majd megszórtuk tündérporral (rózsaszín csillámpor) és a kis arcukra is kentem egy cseppet. " Most már igazi tündér vagy!" - mondtam, és öröm volt nézni, ahogy ragyogott az arcuk.


Aztán már futottak is pálcástól, szárnyastól, hogy felfedezzék a játszószobát...

Közben a párom is átlényegült-  hagyományosan ők testesítik meg a legyőzendő ellenséget a bulikon a másik apukával együtt - csupa kékbe öltöztek, Balázs arcát még be is kékítettem itt-ott. Ők lettek a Dérkoboldok, akik fagyot hoznak, s a tavasztündérek kergetik el őket. (Nem mellesleg, ők készítették szorgosan a szendvicseket, míg én a Tündérműhelyben segédkeztem- mondjuk, meg is látszott a választott formákon, én kissé másként képzeltem eredetileg a dekorációt, de így még hitelesebb volt, hisz koboldszendvicsről volt szó!)


A táncikálás (gyerekzene és ír-kelta zene ment aláfestésnek, ha még nem lett volna amúgy is elég nagy a hangzavar) és szabad játékok után el is kezdődött az első játék: a Fagyos Fogócska. A Dérkoboldok igyekeznek elfogni a tündéreket. Akit elkapnak, azt megdermesztik, és nem mozdulhat, hacsak egy másik tündér a varázspálcájával meg nem érinti, s is felolvasztja. Néha aggódom amiatt, hogy túl komplikát szabályokat találok ki, de a lányok nagyon ügyesen megértették a játék lényegét, és természetesen az volt a legizgalmasabb rész, mikor egy (vagy több) bajba került tündért ki kellett szabadítani. Hogy el tudjátok képzelni, ez mivel jár: a játék színtere kb. az egész lakótér volt: konyha-ebédlő-nappali-előszoba-játszószoba. Végül a fiúk teljesen kinyúltak a rohangálástól, s a tündérek végső csapást mértek rájuk (az apukák meg dőltek a röhögéstől. :D)


Ezzel a tündérek megszerezték a Dérkoboldok éléskamrájának a kulcsát, s máris leülhettek uzsonnázni. (A fogócska közben volt elég időm az ebédlőasztalról eltüntetni a Műhely nyomait)


Az asztali dekoráció - és a dekoráció általában- nem valósult meg teljes egészében: az eredeti elképzelés szerint a tányérok alatt zöld szalvétából kivágott levelek lettek volna az alátétek, a sütik és szendvicsek alá pedig rózsaszín virágforma szalvéta került volna, sárga középpel és zöld levelekkel. A negyedik bolt után feladtam a pasztellsárga,-zöld és - rózsaszín sima szalvéták felhajtását- ebből készült volna amúgy  a girland is. Tanulság, hogy sokkal korábban kell elkezdeni nyomozni ilyenkor.

A poharakra ezüst üvegmatricával készítettem el mindenkinek a nevét, csillámragasztóval kitöltve az üres  helyeket, igyekeztem különböző színű csillámokat használni, így nem volt keveredés a poharakkal. Persze, tündérszínű (rózsaszín, lila, sárga) szívószál is dukált, amit nagyi készleteiből oroztam el. :)

Az egyszerű szendvicseket sütikiszúróval formázott, pillangó és virág alakú sajttal, felvágottal, zöldségekkel szándékoztam aktualizálni, végül ez lett belőle.  Hehe- koboldok, mit várjon az ember tőlük? :DD
A minimuffinokat virág formájú szórócukorral díszítettem (ami sztem tök ízetlen, mégis mindenki el volt ragadtatva). A gyümölcsökből már csak tukmálásra ettek egy keveset, s rohantak is tovább játszani.

Eztán következett a legjobban várt játék, a Kincskeresés.. de arról majd legközelebb..

(Ui.: Sajnos, a fényképezésre csak ad hoc volt energiánk, mikor melyik felnőtt ráért, kattintgatott egy párat, így nem minden látszik jól a képeken..)

2012 márc. 22

A világ legveszélyesebb gyurmája

Ehető ugyan, de gyerek kezébe nem való. A felnőttek is csak a legnagyobb körültekintéssel fogjanak hozzá, ha ezzel az alapanyaggal akarnak dolgozni. Szinte illékony. Vészesen gyorsan fogy, így különösen problémás, ha valami (ideiglenesen) maradandót szeretnénk készíteni belőle. Nagy önuralomra és teljes titoktartásra volt szükségem, hogy ezek a figurák elkészülhessenek. Viszont utána az összes maradék marcipánt megettem. :D
(Na jó, egy kicsit hagytam a lányoknak is, csak még nem kapják meg, nehogy lebukjak, mi készül..) 


A tündérek -természetesen- Sára tortáján fognak csücsülni; minden kislánynak jut majd egy-egy. Különösen izgalmas a produkció olyan szempontból, hogy a tortát rendeltem- és majd csak a zsúr előtt 1-2 órával derül ki, hogy egyáltalán elférnek-e a díszek a sütin. Remélem, igen.(A tökéletes szárnyra keresem még a megoldást, egyelőre szaténszalag és virágbolti pilleszárny - vagy semmi, mert úgysem fér fel- közt vacillálok.  )
A kedvencem:

2012 márc. 9

Gólyahír

.. nem nálunk! (Mielőtt valaki a szívéhez kapna..) A múlt héten unokatestvéreméknek született meg a második babájuk- egy édes fiúcska.  Babalátogatóba ezt vittük neki:



Ősszel a sógoromék csöppnyi lánykája kapott hasonlót- természetesen ő a babaszobájához illő pink-narancs kombinációban.



Az ötlet és az elkészítés menete itt található: http://www.sweetaprils.com/2011/08/diaper-motorcycle-tutorial-diy-how-to.html

2012 márc. 8

Post it - avagy meghívó meglepivel


Hihetetlen, hogy megint eltelt egy év! És már megint itt vagyok Sára következő szülinapi bulijának küszöbén. Ez már a hatodik lesz. Szervezkedünk böcsülettel, immáron a nagylányt is teljesen bevonva az előkészületekbe. Jövök majd az álmodozó-ötletes blogbejegyzéssel is, de mivel a meghívónk prototípusa elkészült már, s ma előtört belőlem a grafomán, gondoltam, megmutatom, mivel rukkolunk ki idén. Meg az is eszembe jutott, hogy talán nőnapi meglepinek is használható. (Igen, tudom, hogy ma van Nőnap, de csak tegnap este találtam ki. Majd jövőre akkor, na. Azért megtaggelem erre is.. :D)

Szóval az idei buli a tavasztündér témakör köré igyekszik szerveződni. A neten igazán sok remek tündéres ötletet lehet találni, de a meghívók nagy többségét fantáziátlannak találtam. Arra goldoltam, milyen jó lenne, - ha már tavasztündér- nyíló virág lenne a meghívó. Először a katicás meghívó mintájára gondoltam egy tulipános verziót elkészíteni, de nagyon foglalkoztatott egy 3D-s variáns is. A szirmokat összeragasztanánk, és a belsejében lenne a szöveg. Igen ám, de milyen ragasztó az, ami könnyen ragad, aztán könnyen enged? Nos, a post-itén kívül más nem jutott eszembe... Így született meg ez a kisvirág. A szárát - és a kis ajándékot egy nyalóka adja, a meghívó szövege pedig egy papírcsíkra került, amit a nyalókafej köré csavartunk.  A végleges szöveg természetesen nyomtatott lesz majd, és a címzettek neve a levélre fog kerülni.


Igyekeztem úgy fotózni, hogy a képek magukért beszéljenek- a szirmokat, leveleket szabad kézzel vágtam ki, az első képen a satírozott rész jelöli, hogy melyik a post-it ragasztós fele.


A szirmokat kivágás után párosával-egymással szemben fűzzük a szárra úgy, hogy a szirmok csúcsán a ragasztós rész egymással szembe nézzen, s így minél nagyobb felületen ragadjanak össze a szirmok.




 

Összeragasztás után marokra fogva össze is lehet gyűrni, hogy minél jobban simuljon a fejre a szirom. Miután mind a hat szirom felkerült,  a szárnak kivágott papír maradékát négybe hajtva a képen látható módon csészelevelet készítünk, s ha ez  is a helyén van már, a ragasztós szárat a lehető legszorosabban a szirmok közelébe illesztve szorosan feltekerjük.



Végül a levelet a csúcsánál hosszában félbehajthatjuk, hogy egy kicsit plasztikusabb legyen (vagy ezt is meg lehet gyűrni), s ha szükséges, a száron túllógó papírt levágjuk.


 

Íme, a bimbó. Pont tavasztündéreknek való bontogatni. :D


2011 dec. 20

Van az úgy...





.... hogy az ember legnagyobb igyekezete ellenére sem képes véghezvinni a szándékát. Hiába van összekészítve több rend csinos kisruha- tervek, háttér, kellékek, beizzított fotóapparát - ha a főszereplők épp..

.. nem bírnak egy helyben nyugton maradni...



.. duzzognak...



.. vagy épp táncra perdülnének..




Ilyenkor az ember lánya - jobb híján- félig sikerült képekből próbál az ismerőseinek karácsonyi üdvözlőlapot mozaikozni. :))

Lehet, hogy jövök még, de ahogy a fenti ábra is mutatja, nem vagyok mindig ura a helyzetnek... :P Szóval, ha nem találkoznánk idén többet:

Mindenkinek nagyon boldog Karácsonyt!! :)





2011 dec. 19

Karácsonyfa- hőkígyó




Emlékeztek még a hőkígyóra? Mikor gyerek voltam, jópár fűtési szezon kezdetén készítettünk ilyet. Aki nem tudná, miről van szó: a spirál alakban felvágott, majd fűtőtest (gyertya stb..) fölé felfüggesztett papírkígyó a felszálló hő hatására forogni kezd.

Csoda minden gyereknek.



Mi most összekötöttük a hétköznapi fizikát az ünnepi dekorálással, s a hőkígyónk idén karácsonyfát idéz: a spirálban felvágott kartonra Sára zsírkrétával rajzolt először díszeket, majd a fennmaradó részt kiszínezte zöldre.

A közelében álló kályhától forog ha befűtünk, de csak úgy, elhaladva alatta is, jó felnézni rá - legalábbis míg nincs itt az igazi. :D


Related Posts with Thumbnails